Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halászlegény, aki egy aranyhalat fogott, s azt kívánta tőle, hogy nagy zsákmánnyal térhessen haza. Kívánságát az aranyhal tüstént teljesítette.

Lehetne ez egy mese kerettörténete, de nem az. Lehetne egyszeri halász ábrándozása is, ám Kengyel tanár úrtól tudjuk, hogy „a valóság is lehet szép, sőt szebb, mint a hazug ábránd”.

És valóban szép.

A tavaszias idő beköszöntével társaságunk megkezdte busagyérítő munkáját. Két hajó, a Balatonboglár, és a Vonyarc veti ki hálóját hol több, hol kevesebb sikerrel. Az egyik napon azonban különleges esemény történt.

Egy szép márciusi napon, a háló „felnézésekor”, mindjárt a munka kezdetén egy „aranyhalat” találtak a halászok. E különleges színezetű, vörös-arany busa ritkaság, így megörültek neki, és arra gondoltak, hogy ez szerencsét jelent.

Így is lett. Azon a napon március 3.-án, „busás” fogást könyvelhettek el…

A két hajó 151 db busát, összesen 2440 kg-ot fogott.

És ez nem mese!

ij