Akik a Balaton partján élnek, dolgoznak, saját bőrükön tapasztalják, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű víz nélkül nem megy. Akadozik az idegenforgalom, megfoghatatlanná válnak a halak (horgásznak, halásznak egyaránt), kiürülnek a tó parti nyaralóházak, elnéptelenednek a vendéglők, - volt már erre példa az elmúlt években.

Az idei esztendő remélhetőleg nem ilyen lesz. Megnyíltak az égi csatornák, s a csapadékos télnek, tavaszelőnek köszönhetően feltöltődött a Balaton medre. És a víz minőségével sincs baj, jelenleg – már ha nem keveri fel a szélvihar – kristálytiszta, szinte fenékig átlátható akár több méter mélységbe is.

A Víz világnapján – amelyről az ENSZ 1992-es döntése nyomán emlékeznek meg világszerte –a Földön élő milliárdnyi, ivóvízhiánnyal küzdő embert szokás főként emlegetni, meg a fejlődő országokban a szennyezett víz által okozott betegségeket. Mi szerencsésebb régiójában élünk a Földgolyónak, - és ilyetén veszélyek még az aszályos években sem fenyegetnek. Egyelőre. Mert az kétségtelen tény, hogy a hosszú távú prognózisok a Földet fenyegető veszélyek soraiban a legsúlyosabbak között említik a vízhiányt.

Itt, a Balaton partján – megemelkedett vízállásnál, jó minőségű víz mellett is – érdemes felidézni, hogy hányszor érte/éri ember okozta kár vizeinket, a Balatont is. Ne felejtsük el, akár túl sok van belőle, akár túl kevés, azért ő az úr…

ij