Az atya prédikációjában az önkényuralom borzalmairól beszélt, kiemelve: a hatalom nem foglalkozott semmivel és senkivel, az egyéni sorsokat, a családokat, az emberek jogait egyaránt sárba tiporta. Akik pedig nem értettek egyet velük, s ennek hangot is adtak, azokra börtön, üldözés és halál várt. A rendszer eszméi hamisak voltak, s azokból kihagyták a legfontosabbat, Istent. Bár Közép-Kelet Európában már sokan úgy vélték, hogy a kommunizmus hosszan tartó rendszerré válik, az belülről kezdett pusztulni, majd végleg lehanyatlott.Az atya kiemelte: minden tömegmészárlásnak van túlélője, aki tükröt tart gyilkosok elé. Hozzátette: minden nemzet életében fontos az emlékezés, nem szabad elfeledni azokat, akiket elhallgattattak, vagy el akartak hallgattatni. Tál Zoltán beszéde végén Mindszenty József bíboros Kommunizmus és kereszténység címmel tartott kanadai beszédéből idézett.