Tisztelt polgármester úr! Hévízen télfa, fenyőfa, ünnepi fa, vagy karácsonyfa áll?

- A hévíziek ragaszkodnak a hagyományokhoz, igaz ez a karácsonyra is. A mi főterünkön ott az adventi koszorú, melyen vasárnaponként közös, bensőséges ünnepléssel gyújtunk gyertyát, s a Városháza előtt és a Deák téren is minden esztendőben feldíszítjük a fenyőfákat. Az, hogy a brüsszeli télfa állításának mi is a valós háttere, nem igazán értem. Én magam nem vallási okokra gondolnék. Ha a más vallásúakat nem akarja egy település megsérteni, vagy inkább úgy fogalmaznék: ha kedvezni szeretne más vallásúaknak, akkor igyekszik a programkínálatában helyet adni az ő ünnepeiknek, programjaiknak is, így mindenki a szívéhez, érzelmeihez közelebb álló ünneplésen vehet részt. Hévíz például az orosz vendégekre tekintettel pravoszláv karácsonyi mise is van a templomban. Összességében a télfa állítását nem tartom méltónak.

Mi a véleménye arról, hogy ennyire kivesznek a keresztény értékek Európából?

- Szomorúnak tartom. Meggyőződésem, hogy a keresztény-keresztyén életmódra és gondolkodásra alapvetően szükségünk van! E nélkül nincs nemzeti összetartás és összetartozás. Mindegy, ki milyen vallási irányzatot követ. Itt nem is az a fontos, hanem, hogy a gondolkodásunk, a cselekedeteink legyenek keresztényiek. Rengeteg olyan ügy létezik ma is, amiben össze kellene fogni, de ez azért nehéz, mert a liberalizmus jelszavával alaposan megtépázták az utóbbi években a keresztény alapokat. Nálunk, Magyarországon is, de igaz ez Európára és az egész világra. Nem szégyen tehát visszatérni a keresztény alapelvekhez, nem szégyen ezeknek hirdetése, felvállalása.

A kerületükben élő nélkülözőket meg tudja–e lepni az önkormányzat valami ajándékkal?

- Ebben az időszakban fokozottabban figyelünk az egyedülállókra, az idősekre. Azon túl, hogy az önkormányzat a szociális szempontból hátrányos helyzetben élőket folyamatosan támogatja – benyújtott kérelmek alapján -, az adventi időszakban az új városvezetés süteményvásárt szervez. A városlakók a maguk által készített finomságokat hozzák el az adventi gyertyagyújtásra, melyeket megvásárolhat bárki, tetszőleges áron. A befolyt összegből a Teréz Anya Idősek Otthona teljesen egyedül élő lakóinak veszünk ajándékot, melyeket az oktatási intézményeinkkel együttműködve, gyerekek segítségével nyújtunk majd át karácsony előtt. Én azt látom, hogy azok, akik valóban értékek mentén élik mindennapjaikat, ünnepeiket, nem hagyják, hogy az üzleti világ átitassa életüket, vagy a várakozás, a készülődés időszakát. Rajtunk múlik, mennyire hagyjuk befolyásolni magunkat a reklámok, a multik világában. Csak rajtunk.

Ha nem vagyok túlzottan indiszkrét: miként telik polgármester úr karácsonya?

- Szigorúan szűk családi körben. Míg kicsik voltak a gyermekeink, a feldíszített karácsonyfa meglepetés volt számukra már 24-én reggel. Mióta nagyobbak, ezen a napon együtt díszítjük a fát munkabeosztással; a férfiak – fiam és én – a fát faragjuk bele a fatartó talapzatba, míg a hölgyeknek a fa feldíszítése a dolga. A délután csendes várakozással telik, persze a gyerekek inkább izgatottak, de szülőként azt hiszem ez a gyermeki csodavárás, ami az ünnep tisztaságát mutatja.
Mivel munkám miatt folyamatos időhiányban szenvedek, ezért feleségem vásárolja meg az ajándékokat, melyet természetesen megelőz egy szóbeli egyeztetés, hiszen általában minden döntést közösen hozunk és így van ez a karácsonyi ajándékok tekintetében is. Saját kezűleg nem készítettem eddig meglepetést, de éppen tavaly „Mi kis családunk” címmel egy képet készíttettem feleségem számára, amely tulajdonképpen egyedi és személyes volt és éppen ettől különleges ajándék.

Mi kerül az ünnepi asztalra Szentestén?

- A hagyományos ételek, mint a töltött káposzta, de befolyásolja a menüt a nagycsaládból adódó ízlésvilág is, hiszen nem könnyű olyan ételeket választani, amely a család összes tagjának megelégedésére szolgál és ezzel együtt követi az ünnepi hagyományokat; a töltött káposzta egyértelműen ötvözi mind a kettőt.

Mi az üzenete Hévíz polgárainak a jövőre nézve?

- József Attila Tél című versére talán sokan emlékeznek. Én ezt üzenném a hévízieknek és mindenkinek:

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

IJ